Romhány község honlapja

nyitokep 1Romhányért-díj” díjazottai

2004. január 22.


DÍJAZOTT: posthumus dr. Szuchovszky Sándor

és

Zagyvai Sándor

posthumus dr. Szuchovszky Sándor

Varga János tanár méltatása:

Ismertem, volt szerencsém találkozni dr. Szuchovszky Sándorral. Szép gesztus ennek az embernek, aki Romhányban 42 évig gyógyított. Üzenete, hogy az idő tisztessége letépi a hazugság álarcát és az erénynek biztosít jövőt, őt igazolta. Működése még bizonyára sokunkban elevenen él. Felelevenedik egy-egy gyógyító eljárása, kedves döcögő nevetése, recsegő hangján anekdotázunk, s elismerjük, jó doktorunk volt. Itt élt közöttünk, tette a dolgát, de tudunk-e róla, az emberről eleget? A pest megyei Káván született, s ott is helyezték örök nyugalomra. Sokoldalú orvossá válását a Rókus Kórházban alapozta meg. A szakma minden területét gyakorolta, de különösen szerette a szülészetet. Súlyos baleseteket szenvedőkön is tudott segíteni. Tudományos kérdésekkel is foglalkozott. Cikkei jelentek meg (dohányzás káros hatásairól, a romhányi ólomszennyezésről), tanfolyamokat tartott. Romhány történelmi emlékeit is tisztelte. Lelkes támogatója volt a Rákóczi-csata emlékmű, a Turul emlékmű felállításának 1933. január 20-án. Ekkor országos jellegű ünnepség volt Romhányban. 42 év. Mennyi fárasztó nap, felzörgetett éjszaka… és még a romhányiak emlékeznek rá szeretettel, tisztelettel. Emberi kapcsolata volt a betegekkel. Nem gyűjtött vagyont. Amije volt, a lelki gazdagság, a szeretet, amit adott és kapott. Gondoljunk rá, köszönjük munkáját. Köszönjük Doktor Úr.”

Zagyvai Sándor

Hajdú István tanár méltatása:

Sanyi bácsi 1918-ban született. Ha valaki, ő elmondhatja, hogy törzsgyökeres romhányi. Itt végezte iskoláit, mindazt amit útjában indíttatásként kapott. Tanfelügyelő figyelt fel tehetségére, így került a pályára. Romhányban élte le az életét. Ahogyan kötődik Rákóczi emléke ide, úgy kötődik ő is Romhányhoz.”

Sagyibó Sándorné iskolaigazgató méltatása: „Képzeletbeli kiállításon vezette végig az ünneplő közönséget. Sanyi bácsi kisiskolásként rájött, hogy kit tudja magából rajzolni az örömet is, a fájdalmat is. Korán árván maradt. Sajnos taníttatását senki nem vállalta. Pártfogót kerestek számára, aki 12-13 éves fiút három nyáron át tanította. Sopronba kerül egy művészeti iskolába. Egy év tanulás után haza kell jönnie,, hogy átvegye a gazdálkodást a szülői földeken. Megnősült. Olyan társat talált, aki megértette, támogatta, nyugalmat biztosított számára. Köszönjük, hogy megajándékozott bennünket azzal a lehetőséggel, hogy láthatjuk, milyen volt régen a Lókos, a Jánoska-híd, a rét. A frontszolgálat alatt is rajzolt. Sérülése után hazakerült. Minden jelentős magyarországi művészeti eseményen megjelent, tudott róla. Tanulmányozta a XIX. Századi festészetet. Ott van keze nyoma a nógrádmarcali templom szobrain, melyeket átfestett, a nógrádszakáli templom oltárképén. Nem lehet stílusokat ráfogni művészetére, talán a realizmus az, melyet megvalósít. Egyszerű témákat választott, de aki ismeri képeit megtanulja, hogy a szépség ott van mindenütt: az emberek arcán, a virágokon, a tájon. Jellemzően kisméretű képeket festett, de a romhányi csata című munkája nagyméretű 80x100 cm-es. Sanyi bácsi gyermekkorában elhatározta, hogy festő lesz. Sikerült neki kitartással, akarattal ezt a célját véghezvinni.

2005. január 22.

DÍJAZOTT: SOMOGYI ESZTER

Szuchovszky Ilona méltatása:

Örömmel vállaltam ezt a feladatot, hogy ünnepélyesen köszönhessem Somogyi Esztert.
A község minden lakója által ismert, tisztelt és szeretett személyt, aki annyit tett a falu kicsinyeiért és rajtuk keresztül a szülőkért is. Munkásságáról van szó, melyet olyan lelkiismeretesen, odafigyeléssel, szívvel-lélekkel végzett. Nem csak elmondás alapján, de saját tapasztalatai is vannak erről. Édesapjának dr. Szuchovszky Sándornak is kitűnő munkatársa volt, amit hálásan köszön.”

Molnár Péter méltatása bibiliai idézet után: „Annyian megélték és fogják megélni a születés csodáját. A jelenlévők legtöbben saját csodájukon keresztül tapasztalták meg. Eszter néni többször átélte ezt több generáción át.”

2006. január 22.

DÍJAZOTT: KISZTNER SÁNDORNÉ

Varga Jánosnéóvodai szakfelügyelő méltatása:Nem szabódtam, örömmel vállaltam ezt a feladatot. Óvó, ahogy nevezik sosem szerette a pátoszt. A szép méltatásnak viszont helye van.

Végiggondoltam Óvó életpályáját, s az szinte egyezik a romhányi óvoda életével. 35 évet töltött itt Romhányban, az óvodában. Amikor elvégezte az általános iskolát, Miskolcig meg sem állt. Ott jó alapokat kapott, s látták benne a jövőbeni tehetséges óvónőt. Rétságon kezdte pályáját. Jó volt a környezet, a munkatársak, a csapatmunka. Matematika bázis óvoda lett a romhányi óvoda. Csak úgy lehetett, hogy a vezető óvónő összefogta a továbbképzéseket. Szerettek idejárni, kedvesen fogadták őket, elismerték a szakma részéről. Az óvónő jelöltek itt végezték szakmai gyakorlatukat. 1980-tól lett független vezető. Még szebb óvodát teremtettek. Nyugalom, másik iránti türelem, ez volt jellemző és ma is ezt tapasztalja.

Hány gyerek kezét fogta meg? Hány sírót vígasztalt meg? Bánni tudott a gyerekekkel. Gyerekekkel foglalkozni a leghálásabb munka, ezt még Brunszvik Teréz mondta.”

Babicz Lászlóné az Aranyalma Óvoda vezetője méltatása: „Megtiszteltetés, hogy mint volt óvónője köszönthetem. Sokat gondolkozott, hogyan tudja összefoglalni néhány percben azt az időszakot, amit együtt töltöttek. Nagy emberséggel végezte munkáját, közvetlenségével, segítségével és nem utolsó sorban humorával. Pedagógiai életútjának alapköveit ő rakta le. Ezek az alapkövek szívéből fakadó természetes őszinteségéből alakultak. Óvó maradt azoknak is, akik mint szülő, nagyszülő ismerték. Akik tudták, nyugodtan hagyhatják gyermeküket, unokájukat az óvodában. A barkács sarkok, a természet megismerése sarkalatos pontjai voltak nevelési módszereinek és bennük óvónőkben is ezt ültette el. Józan, ösztönös megérzéseivel meghaladta korát. A mese valóban élmény volt a gyermekek számára. Gyermekvédelmi munkát is végzett, ha kellett elment, behozta az óvodába a gyerekeket. Az integrált nevelést már akkor megvalósította. Megalapozta a romhányi bázisóvodát. Mestere volt a csapatépítésnek. Lehetőséget adva rejtettebb képességeik kibontakoztatására. Észrevétlenül ösztönözte őket a továbbfejlődésre. Az összekovácsolt közösségből még ma is táplálkoznak. 1973-ban az oktatásügy kiváló dolgozója. 1994-ben 35 év óvodai munka után adta át a stafétabotot. Marasztalták akkor, kerek 40 év is lehetett volna. Kerek, egész örökséget hagyott.”

2007. január 22.

DÍJAZOTT: Terman Sándor épületszobrász kőfaragó

Molnár Péter méltatása: „Az ember alkotásra született. Formát adjon a formátlannak, testet a testtelennek, lelket a lélek nélkülinek. Az alkotni tudók alázatával, tudatosan élte kegyelmi elemekkel tarkított életét, hajtotta a megismerés vágya. Egyszerűen beszél szobraival is, az emberi szívekbe akar bekerülni.”

2008. január 22.

DÍJAZOTT: MURÁNYI JÁNOS

Sagyibó Sándorné II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatója méltatása:ismertette Murányi János pedagógus életútját, méltatta tanári és futballedző munkásságát, hiszen pedagógus munkája mellett aktív részese volt a település sportéletének. Segédedzői, majd sportedzői oklevelet is szerzett. Munkájáért miniszteri dícséretben is részesült.

2009. január 22.

DÍJAZOTT: MEGYERI LÁSZLÓNÉ

Sagyibó Sándorné méltatása: „Mindig csak kedvesen hallottam szólítani – Jutka, Jutka néni, Jucika néni, tanító néni -, ő Jutkának szólítja. Azért jöttek össze, hogy megköszönjék az iskolában, művelődési otthonban sok-sok munkával eltöltött éveket. Pontosan 21 évet dolgozott az iskolában és 21 évet a kulturházban. 1946-ban született Romhányban, az általános iskolát is itt végezte. Az udvarukban volt egy nagy kő és az utcabeli gyerekek is itt gyülekeztek és készültek a másnapi órákra. Ő vállalta a spontán jött tanító néni szerepet. Már akkor eldöntötte, hogy pedagógus lesz. Édesapja azonban másként gondolta, a budapesti Fényes Elek Közgazdasági Technikumba adta a humán érdeklődésű kislányt. Szerencséje volt, mert a középiskolában élénk kulturális élet folyt: énekkar, szavalóversenyek, irodalmi műsorok. Érettségi után hazajött, érdeklődött az iskolában, nem taníthatna-e. Akkor nem volt hely, de két hónap múlva jött az álom. A friss érettségivel 1964. szeptember 1-én nagy örömére a 4. osztályban kezdhet tanítani. Egy év múlva beiratkozik az esztergomi tanítóképzőbe. Az akkoriban készült fényképeken gyerekek veszik körül, mint pótanyukájukat. Tudják, hogy Jutka sok-sok évig édesanyaként gondoskodott a rábízott gyerekekről. Pályafutásáról, tapasztalatairól, élményeiről mindig szívesen mesélt. Majd rszletet olvasott fel Wörös Sándor a Teljesség felé című kötetből. Mit is a teljesség Jutka életében? A jóság és a létezés maga. Az iskola majd a kulturház közössége adta meg a mindennapi küzdelmekhez számára az erőt. Tevékenységét egy színes kaleidoszkóphoz tudná hasonlítani. A 70’-es években kapta a felkérést tiszteletdíjas kulturigazgatónak. Elvállalta. A tanítás mellett szívesen foglalkozik az ifjúsággal, színdarabokat adnak elő, táncolni tanulnak. 1985. december 1-től főállásban már a könyvtárban dolgozik, de főképpen a falu lakosságának kulturális életét szervezi: kirándulások, író-olvasó találkozókat. 30 évig a moziban dolgozik, 27 éven át az úszásoktatást szervezi. Nem voltak mindig problémamentes vállalkozások, de természeténél fogva mindig derűsen csinálta. Éppen húsz éve készült el a művelődési otthon nagyterme, s Jutka ide kerül vezetőnek egészen a nyugdíjba vonulásáig. Szerencsés embernek mondja magát, mert azt csinálta amit szeret. Mi is szerencsések vagyunk, mert hozzá hasonlóan szeretjük a művészeteket, a természetet, a szépet és jót. Nem felejtette el, hogy segítségét felajánlotta ha úszni tanítják a gyerekeket. Különösen büszke arra, hogy egy pedagógus részesül ma ebben a kitüntetésben.”

2010. január 22.

DÍJAZOTT: -

2011. január 22.

DÍJAZOTT: TURI ANDRÁSNÉ

2012. január 22.

DÍJAZOTT: DR. JAKUBECZ JÓZSEF

2013. január 22.

DÍJAZOTT: -

2014. január 22.

DÍJAZOTT: -